IV. Egri Nemzetközi Alkotó- és Művésztelep

Augusztus 9-én, szombaton kezdődik a IV. Egri Nemzetközi Alkotó- és Művésztelep programja, a Sátorkiállítást 18-ig lehet megtekinteni.

Az Egri Pinceszínház szervezésében a Győrfi András és Szőke Péter Jakab szakmai irányításával létrejött művésztelepre idén nyolc tehetséges és ismert festő és alkotó érkezik Egerbe: Bazán Vladimír (Ukrajna), Ducsai Zoltán, Hullan Bea, Korbely István, Ludvig Dániel, Molnár-Csikós Virág, P. Kovács Péter és Sebestyén János. Az Egri Pinceszínház nyári szabadtéri színpadának helyszínén, az Érsekkerti-tónál láthatjuk munka közben a művészeket.
Ide mindenkit szeretettel várnak, sőt azt szeretnék, ha minnél többen látogatnák meg őket, így alkalmat találnának egy kis nézelődésre, ismerkedésre, beszélgetésre is.

Az Egri Pinceszínház a nyári színházi évadon túl, év közben vezetőjének, Tatár Gabinak és művészetterápiás módszerének, valamint az EU-s pályázatoknak köszönhetően, évek óta szoros kapcsolatban van hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű gyermekekkel. A kialakult szakmai együttműködésen túl a színház lehetőségeihez mérten programokkal és anyagilag is segíti az intézményeket. Ebben az évben is az Egri Művésztelep alkotóival közös elképzelésüket valósítják meg azzal, hogy az Egerben hagyománnyá vált szabadfestésen a festők szimultán alkotnak képeket, melyeket liciten történő értékesítésre ajánlottak fel az Egri Pinceszínháznak. A liciten értékesített képekből befolyó összeggel az egri Szalaparti Gyermekotthon fogyatékos gyermekeit támogatják.

„A művészet mindenkié! Ezen az úton haladva szeretnénk nemcsak képeinket és festői világunkat közelebb vinni az emberekhez, de a képek segítségével örömet okozni azoknak, akik a legjobban megérdemlik azt, a gyermekeknek” – mondta el Szőke Péter Jakab festőművész, az alkotói csoport egyik tagja.

A művészek

Bazán Vladimír, Ukrajna

1975-ben szerzett a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában képesítést.

Utána az Ukrán Művészeti Alap munkatársaként dolgozott, mint iparművész, festőművész. 1983-tól művészeti szabad szellemi tevékenységet végez, mely magában foglalja a művészeti alkotások elkészítését, valamint monumentális belsőépítészeti és kültéri díszítő mozaikok tervezését, kivitelezését az akkori Szovjetunió, Németország és Magyarország területén.

1993-ban döntött úgy, hogy Magyarországra települ át és művészeti vállalkozóként folytatja munkáját.

Kvalitásait a különböző ízlésbeli szekértáborok egyike sem kérdőjelezi meg, annyira nyilvánvaló a Bazán-művek magas fokú látványstruktúrája, kivételesen gondos szakmai kivitelezettsége, egyéni és szuggesszív világképe.

Ami az elsőt, a látást illeti: Bazán hallatlanul sokrétűen alkalmazza a színeket, gyakran irritálván pozitív módon a köznapi használatban berozsdásodott retinát.

Szakmai téren szinte nem ismer lehetetlent: olyan biztos intuíciós bázisra alapoz, hogy a gazdag felület-megmunkálás által azokat az illúziukat is hitelesíti, melyek ellen egyébként konzervatív értékérzékenységünk berzenkedne.

Bazán -hogy pár különálló indító irányát jelezzük egyaránt merít az ortodox ikonfestés, a malevicsi szupremácia, az archetipikus ősmagyar mítosz-újraértelmezések és a mágikus hyperrealizmus mélyrétegeiből.

Az eklektikától megóvja határozott, férfias egyénisége, ujjainak született intelligenciája. Jelen vállalásaira régóta készül: a művészi élet csúcsára hágva a világ elementumok nagy tematikájával mérkőzik meg.

Ami forrongva alakult, ki-kicsapva egy remekműben, most egyenletesen magas szinten és egységes stiláris megjelenésben valósul meg.

Célja, hogy az élet és létezés misztériumát megfogalmazó jelek, jelrendszerek együttesét képi megfogalmazásban tárja fel, olyan új kísérleti technikákkal, melyek a klasszikus formák finom áttetszőségét adva épülnek be egy mai modern stílusú alkotásba.

Avantgárd festményeivel nemzetközi elismerést vívott ki.

Még az Ukrán Festőművész Szövetség tagjaként került ki több, mint egy évtizede Németországba, ahol egyszerűen színes gesztusfestészetével kiállítás-sorozaton és magángyűjtők érdeklődése révén vált közismertté.

Alkotásai megtalálhatók magángyűjteményekben Kanadában, USA-ban, Brazíliában, Izraelben, Németországban, Csehországban, valamint közgyűjteményekben is (Kecskeméti Képtár, Ungvári Képtár, Kijevi Kulturális Minisztérium).

Ducsai Zoltán, Magyarország

Középiskolás kora óta foglalkozom festéssel, grafikával. Az egri Tanárképző Főiskolán 1988-ban diplomázott rajz szakon. Egerben él, az egri Wigner Jenő Műszaki, Informatikai Középiskola és Kollégium tanára.

Alkotásai állandó kiállításon láthatók : Hotel Szalajka Liget, Hotel Eger – Park, miskolci Art Galéria, egri Oxford International Language School,
Festményei és rézkarcai a világ számos pontján megtalálhatóak.

Hullan Bea, Magyarország

Hullan Bea Móron élő családanya, aki úti élményei mellett a női lélek szépségeit, a természet apró részleteit festi vásznaira. A jól felismerhető, jellemzően “Beás” akrilképeken gyakran láthatunk vizet. Síkba terítve, fejre állítva hullámzik tenger, óceán és Balaton! A lisszaboni villamosok párizsi fasorok, velencei gondolák után alig várjuk azokat az újabb, Balatonfűzfő ihletésű képeket, amiken a fűz biztosan nem lesz szomorú!

Korbely István, Magyarország

1960-ban született Szarvason, itt él és alkot ma is.

A művész különböző stílusú képei között megtalálható: portré, tájkép, figurális, geometrikus, nonfiguratív alkotások, melyek olaj festékkel vászonra készülnek.

Expresszíven alkot, felismerve az öntörvényű fejlődés útját, a belső érzékek birodalmába vezet minket. Ebben a világban feloldódnak a formák, a színek, megálmodott kontrasztok, árnyalatok kelnek életre. Új színeket talál ki. Képei narancsízűek, kibogozhatatlanok, lemásolhatatlanok, elillanóak. Szavakat fest a színember, szerelmet, illatot, ódát és szonettet. A játék a legnagyobb küldetése a festőnek, titkos, illatos kerteket fest ecsetjével. Absztrakt képei derűs elevensége, dinamikája, színpompája meghatározó. Festői tudása kimagasló. Hagyományos stílusú impresszionizmust idéző tájképei és egyéni stílusú modern képei sajátosan egységes életművet képeznek, állandóan fejlődő, kísérletező szándékával egyetemben. Hagyományos tájképein visszatükröződik az alföldi nádas derűje, az erdő gazdag színvilága, a fény-árnyék különleges játéka.

Ludvig Dániel, Magyarország

1981-ben született Zalaegerszegen. 1999-ben végzett reklámgrafikusként Pécsen. Nagy hatással volt rá festőművész édesapja. Festészetével az ősidőkből eredő emberi érzéseket, ösztönöket, a természet törvényeinek örökkévalóságát szeretné kifejezni. Vonzza az ember előtti időkből és az emberi civilizáció korai időszakából származó, letisztult formavilág, festészetével ehhez keresi a legmegfelelőbb kifejezést, technikákat.

Kedveli a monumentális, plasztikus kifejezésmódot. Legtöbb festménye egy később születendő szobor víziójaként is felfogható. A spanyol viadalok bikáit súlyos, tömör foltokként ábrázolja, a nagyítás és a túlzás művészi eszközét használva. A képi valóság szimbólumokon át üzen a nézőknek. A tüzet, az elemek dinamikáját őserővel felmutató művész saját, egyéni stílust alakított ki fiatal kora ellenére. Kedveli az arany, a narancs, a fekete különböző árnyalatait, mellyel energiával telivé varázsolja a vásznat. Az anyagszerűség szinte megfoghatóvá válik képein. Gyerekkora óta résztvevője hazai és külföldi Nemzetközi Művésztelepeknek (pl. Csuta Művésztelep, Békés; Gyomaendrődi Művésztelep; Ludvig Művésztelep, Nagykanizsa; Tamási Művészkert, Biellai Művésztelep, Olaszország; Lendvai Művésztelep, Szlovénia; Hudek Art Művésztelep, Maria Bistrica, Horvátország).

Molnár-Csikós Virág, Szerbia

Zentán született (ex Jugoszlávia); egyetemi tanulmányait Budapesten, az Iparművészeti Egyetem (most MOME/Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) vizuális-kommunikációs tanszékén, fotó- és grafikai tervezői szakokon végezte; 1992-ben diplomázott mint okleveles fotó-tipo-grafikai szakirányú vizuális kommunikációs tervező.

Tanulmányai végeztével Budapesten dolgozott és alkotott mint grafikai tervező, művészeti vezető, grafikai- és reklámstúdió-tulajdonos, a Magyar Televízió külsős szerkesztő-műsorvezetője; egyaránt sikeresen foglalkozott tipográfiával, grafikai tervezéssel és fotográfiával, a kilencvenes évek végétől pedig belsőépítészettel is. Számos önálló és csoportos kiállításon mutatta be munkáit Magyarországon és Szerbiában. Több nemzetközi szakmai pályázaton, szemlén és versenyen vett részt és szerzett díjat illetve elismerést.

2006-ban visszatért Szerbiába; Szabadkán képzőművészet- és esztétika tanárként dolgozott. Jelenleg a Szabadkai Képzőművészeti Találkozó Modern Galéria dizájnere és vizuális kommunikációval megbízott szakmunkatársa.

P. Kovács Péter, Magyarország

P. Kovács Péter 1975-ben született Veszprémben. Élete jelentős helyszínei a Balaton és szülővárosa. Műszaki tanulmányai alatt és azt követően sem távolodott el a festéstől. Az utóbbi években pedig még nagyobb hangsúlyt kapott az életében. A festés mellett vasból készült szobrokat is alkot.

Sebestyén János, Magyarország

Sebestyén János festőművész 1977-től 80-ig a moszkvai Állami Szurikov Képzőművészeti Akadémián – a szentpétervári mellett ez a másik legjelentősebb orosz akadémia – kezdte, és Budapesten a Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Kokas Ignác osztályában fejezte be tanulmányait. Több mint 20 ország tehetségei között fejlődhetett, alkothatott, s az elsősorban ott teremtett kapcsolatai révén azóta is magasan jegyzett nemzetközi művészetelepek rendszeres vendége Európa-szerte.

Belföldön és külföldön egyaránt számos kiállításon vett részt, művei több magángyűjteményben megtalálhatók a nagyvilágban. Idehaza többek között Budapesten az Egyetemi Színpadon (1987-ben), az Operaház Vörös Szalonjában (1990-ben és ’99-ben) Pécsett, Kecskeméten, Szegeden, Nagykanizsán, határainkon túl túl pedig Bécsben, Koppenhágában, Stockholmban, a hollandiai Nordeidében, Goudában és Rotterdamban, a finnországi Hyvinkaa-ban és Helsinkiben állították ki munkáit.

Közreműködött színházi produkciókban (TranzDanz, Magyar Állami Népi Együttes: Pannon Freskó), több könyv jelent meg az ő illusztrációival. A ’90-es végén Nyitott Műterem címmel sikeres összművészeti esteket szervezett, miként a budai várban a Secco Galéria évekig futó, nagysikerű programjai is az ő nevéhez fűződnek.

Szőke Péter Jakab, Magyarország

Festek, mutatni más szemén át a világot, hogy tudjanak nevetni a bohóc bukfencén, hogy járja táncát Don Quijote Panzával, hegytetőről tájat belássak, mutassak ujjammal lebegő felhők közé, hogy a rút a szépet kézen fogja, a jó ne legyen gyámoltalan többé, hogy a por és olaj legyen szín és fény.

Alakjaimat a valóságból merítem, formálom és keresem a színeiket addig, míg meg nem találom.

Elindít egy emlék, egy látott pillanat vagy egy gondolat. Mikor eldöntöttem milyen történés, alak fejezi ki legjobban azt, amit szeretnék, vázlatokon irányokat, arányokat dolgozok ki, vászonra viszem és a színekkel , a színek ritmusaival megadom a kép hangulatát.
Nem a valóságot festem, mégis igazabbul adják vissza képeim azt, átformálva, más színbe öltözötten, engedve szabadon gondolataimat és érzéseimet őszintén játszani.